2016. február 27. írta: PekZo

A Paradicsomtól a pokolig

Ha hollywoodi szuperfilmként reklámoznák, Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című művének plakátja minden bizonnyal világító betűkkel tartalmazná "a látnoki rendező újabb lélegzetelállító alkotása" feliratot, és ezek még mindig csak üres szavak lennének, amik megközelíteni sem képesek a festmény valóságát. A kép pontos célját és az ábrázolás indokait, eredetét jó páran próbálták már megfejteni több-kevesebb sikerrel. Habár a magyarázatok hasznos társai a festmény labirintusában tévelygő utazónak, felfogni így is nehezen lehet azt a tobzódó kreativitást, amit Bosch művei sugallnak.

Hieronymus Bosch, A gyönyörök kertje (1490-1510 körül)

Haladjunk sorjában, nézzük meg először, mi az, amit biztosan tudunk a képről! Jelenleg a Prado Múzeumban Madridban lehet megcsodálni a három táblából szerkesztett képet (triptichon), melynek már a mérete is elég impozáns, hiszen a táblák 220 cm magasak és a három tábla együttes szélessége közel négy méter (97,5+195+97,5, vagyis összesen 390 cm).

A kép II. Engelbrecht Nassau grófja, vagy az utódja III. Henrik megbízásából készülhetett, első írásos említésére 1517-ben kerül sor, ezek szerint Nassau grófjának brüsszeli palotájában volt fellelhető a festmény. III. Henrik halálával Orániai Vilmosra, III. Henrik unokaöccsére (ekkor még gyermek) szállt a kép. Alba hercege 1568-ban azonban lefoglalta a képet és Spanyolországba küldte, itt a herceg törvénytelen fia birtokolta 1591-ig, akitől II. Fülöp spanyol király vette meg. A kép később az Escorialba került, a palotát 1597 és 1939 között nem is hagyta el. A múlt században helyezték el a képet mai helyén, a Prado Múzeumban, a kép azóta ott látogatható, vagyis immáron több mint négy évszázada nem hagyta el Spanyolországot, és ez idén is így marad, a kép ugyanis nem utazik a Bosch halálának 500. évfordulójára szülővárosában, 's-Hertogenboschban rendezett átfogó Bosch kiállításra sem.

látogatók a kép előtt a Prado Múzeumban

Ha a két szárnyat behajtjuk a teremtés harmadik napja látható a külső paneleken, bal oldalt fenn Isten szemléli formálódó művét a grisaille technikával készült táblákon.

"Azt mondta ezután Isten: »Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!« Úgy is lett. Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. Majd azt mondta Isten: »Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!« Úgy is lett. A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a harmadik nap."

Teremtés Könyve 1:9-13

A belső oldalon a három panel balról jobbra haladva három a Paradicsomot ábrázolja, amikor Isten megteremti Évát, mellette a földi gyönyörök kertje látható, a jobb oldalon pedig a poklot láthatjuk, válogatott kínzásokkal és Dantéhoz felérő pokolbeli környezettel.

Emberek, állatok és növények - létezők és mesebeliek sőt sokszor Bosch által kitalált lények, "állatnövényemberek" népesítik be a tájat, van amire van logikusnak tűnő magyarázat, van amire nincs. Néhány megmagyarázható jelkép a példa kedvéért: a madár a repülni tudás miatt mindig is közelebb volt az éghez, ezért általában a szabadsággal, vagy a lélekkel, szentlélekkel köthető össze; a gyümölcsszedés a korabeli flamand nyelvben a nemi aktusra utal; az eper a szerelem, a gyönyör jelképe; a lovaglás termékenységi rítus; a dudának szintén tulajdonítanak szexuális felhangot, de jelképezheti az ostobaságot is; a buborék a dolgok mulandóságára utal, a Paradicsom paneljén ott a fára tekeredő kígyó, a bűnbeesés szimbóluma; a gömb mint a tökéletes forma lehet az égi szeretet jelképe, de istenség- és hatalomszimbólum is, és így tovább.

Talán helyes megközelítés lehet az is, ha nem feltétlenül teljes mértékben megérteni szeretnénk a képet, hanem hagyjuk, hogy az beszippantson minket a saját világába, ahol némelyik madár akkora, mint az ember, ahol az epernek is nőhet lába és a halfarkú lovag repülő halon horgászik az égben.

Paradicsom

A bal oldali panelen a paradicsom látható, amikor Isten bemutatja Évát Ádámnak, akit Ádám bordájából teremtett. A Biblia így beszéli el a történetet:

"Azt mondta továbbá az Úr Isten: »Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!« Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. – Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: »Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!« Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek."

Teremtés Könyve 2:18-24

Földi gyönyörök kertje

Ha szabad így fogalmazni, talán a Paradicsom a legkevésbé felvillanyozó része a képnek. Haladjunk is tovább a középső panelra, ahol - a lehetséges magyarázatok figyelembe vételét követően is - nyugodtan kijelenthetjük, hogy a festő fantáziája szabad madárként (vagy halként, esetleg griffként, ha a képet is számításba vesszük) szállt a földi gyönyörök bemutatásával kapcsolatosan. Mondhatjuk ezt akkor is, ha az egyes jeleneteknek, alakoknak van is magyarázatuk, eredetük (korabeli ábrázolási szokások, szimbólumrendszerek, közmondások - lásd fentebb), a képi megvalósítás minden körülményt figyelembe véve csodálatosan lenyűgöző.

Pokol

A bal oldali panel a poklot ábrázolja, ami figyelmeztetés a kép szemlélőinek a helyes életre, ha szeretnék elkerülni a képen ábrázolt válogatott kínokat. Bosch alkotása olyan jól sikerült, hogy számos későbbi alkotó merített a kép hangulatából, elemeiből. A pokolban látható falábú-tojástestű ember arca többek vélekedése szerint is Bosch önarcképe, fején egy tálcán különleges teremtmények vezetik kézen fogva az elátkozott embereket körbe-körbe míg az örökké szóló duda el nem hallgat. A szó kevés, hogy azt a borzalmat visszaadja, amit sikerült a festőnek belesűrítenie a képbe, csak a felirat hiányzik, ahogy Danténál látható a pokol kapuján: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. A dolog azonban annál izgalmasabb, hogy Bosch, bár nyilván merítkezik az elődök munkáiból (nár amit ismerhetett), alkotása mégsem puszta másolása a középkori pokol-ábrázolási hagyománynak, hanem önjogú mestermű.