2017. január 28. írta: PekZo

Sárkányölő szent hölgy

::Ildikónak és Sebestyénnek::

Többféleképpen is megkínozták a hitéért, legendája szerint az ördög többször is megkörnyékezte, de ő mindvégig hű maradt vallásához, élete utolsó pillanataiban azt kérte imájában, hogy ha egy asszony, szülés közben halálos veszélyben forog, és őhozzá könyörög, épen szülje meg gyermekét. Antióchiai Szent Margit a tizennégy segítő szent egyike, a keleti egyházak Szent Marina néven tisztelik.

A Jacopo da Voraigne által írt Legenda Aurea (Szentek élete) így beszéli el a történetét.

Margit (Margareta) a gyöngynek (margarita) hívott drágakőről kapta a nevét. Ez a drágakő ragyogó, kicsiny és erőkkel teljes. Ugyanígy Szent Margit ragyogó volt szüzessége, kicsiny alázatossága, erőkkel teljes csodatételei által. Azt mondják, ennek a kőnek gyógyító ereje van a vérfolyás és a szívbetegségek ellen és a lélek megerősítésében. Ugyanígy Szent Margitnak ereje volt saját vérének folyása ellen állhatatossága által, mert vértanúságában igen állhatatos maradt; a szív betegsége, azaz az ördög kísértése ellen győzelme által, mert győzedelmeskedett a Sátán felett; a lélek megerősítésében pedig tanítása által, mert tanítása által sokak lelkét megerősítette, és Krisztus hitére térítette.

Margit Antiochia városából való volt, Theodosiusnak, a pogányok pátriárkájának a leánya. Dajkához adják ki, majd fölserdülvén megkeresztelkedik; emiatt apja igen-igen meggyűlölte. Történt egy napon, mikor már betöltötte a tizenötödik életévét és más szüzekkel együtt, dajkája juhait őrizte, hogy Olybrius prefektus arra elhaladván, észrevette az igen szép leányzót, s szerelemre gyulladt iránta. Szolgáit magához rendelve e szavakkal küldte el őket Margitért: „Menjetek és hozzátok ide, hogy ha szabad születésű, feleségül vegyem, ha pedig rabszolga, ágyasom legyen.”

Mikor tehát színe elé állították, származásáról, nevéről és vallásáról kezdte faggatni. Az pedig annyit felelt, hogy születésére nézve nemes, Margit a neve, és a vallása keresztény. Mire a prefektus: „A két előbbi igencsak illik tehozzád, mert nemesnek látszol és valóban szépséges vagy, mint egy igazgyöngy, de a harmadik, az, hogy egy ilyen szép és nemes leánynak megfeszített Istene legyen, nem illik hozzád.” Mire a leány: „Honnan tudod, hogy Krisztus megfeszíttetett?” Amaz: „A keresztények könyveiből.” Erre Margit: „Ha tehát olvastál Krisztus szenvedéséről és dicsőségéről is, nem szégyelled, hogy az egyiket elhiszed, a másikat megtagadod?” Mikor pedig Margit állította, hogy Krisztusa önként adta magát a keresztre, a mi megváltásunkért, és megerősítette, hogy mindörökké él, a prefektus megdühödve tömlöcbe záratta, másnap pedig magához rendelte, mondván: „Haszontalan leány, könyörülj szépségeden és imádd a mi isteneinket, hogy jól legyen dolgod!” Mire az: „Azt imádom, akitől megremeg a föld, retteg a tenger, a szelek és minden teremtmények félnek.” Szólt a prefektus: „Ha nem adod meg magad, szétmarcangoltatom a testedet.” Erre Margit: „Krisztus halálra adta önmagát énérettem, ezért én is arra vágyom, hogy meghaljak Krisztusért.” Akkor a prefektus kínzófára akasztatta, és először megvesszőztette, majd vasfésűkkel leszaggattatta a húsát, mígnem előtűntek csontjai. Vére, mint valami tisztaságos forrásból, csorgott testéből.

Sírtak, akik ott álltak, és ezt mondták: „Ó, Margit, igazán gyászolunk téged, most, hogy látjuk, mily kegyetlenül marcangolják testedet. Hitetlenséged miatt hogy elvesztetted a szépséged! De legalább most higgy már, hogy éljél!” Így felelt nékik: „Ó, ti gonosz tanácsadók, félre innen! Testem gyötretése az én lelkem üdvözülése!” Majd rárivallt a prefektusra: „Te orcátlan kutya, kielégíthetetlen oroszlán, testem fölött van hatalmad, de Krisztus megőrzi a lelkem.” A prefektus köpenyével elfödte az arcát, mert nem bírta nézni az irtózatos vérfolyamot.

Akkor aztán levétette, és börtönbe záratta a szüzet. Börtönében csodálatos fény ragyogott, s míg ott volt, imádkozott az Úrhoz, hogy ellenségét, akivel meg kell küzdenie, szemmel láthatóan mutassa meg neki. És íme, egy szörnyű sárkány jelent meg. Rátámadt Szent Margitra, hogy elnyelje. A szűz keresztet vetett, mire a sárkány elpárolgott. Máshol azt olvassuk, hogy a sárkány kitátott szája a leány fejét, nyelve pedig a sarkát érte, és egyben lenyelte. Ám a szűz a sárkány gyomrában megerősítette magát a kereszt jelével, mire a sárkány szétpukkant, és a szűz sértetlenül kijött belőle. Ez azonban, hogy a sárkány elnyelte volna, meg hogy szétpukkant, véleményünk szerint nem hiteles, hanem csupán szóbeszéd.

Az ördög ismét azon volt, hogy becsaphassa, és egy ember képét öltötte magára; ezt látva a leány imába mélyedt. Mikor fölkelt, az ördög hozzálépett, és kezét megfogva mondta: „Légyen elég neked, amit eddig tettél! Most pusztulj előlem!” Margit azonban a fején megragadta az ördögöt, a földre vetette és jobb lábával a tarkójára hágva, mondta: „Görbedj meg, te gőgös ördögfajzat, feküdj egy asszony lába alá!” Az ördög felkiáltott: „Ó, Szent Margit, legyőztél! Ha egy ifjú győzött volna le, nem törődném vele, de lám egy gyönge leányka gyűrt le, és azt annál jobban fájlalom, mert atyád és anyád barátaim voltak.”

A leány kényszeríttette, hogy vallja be, miért jött. Azt mondta, hogy rá akarta beszélni, hogy engedelmeskedjék a helytartó parancsának. Margit kikényszeríttette belőle, hogy azt is mondja meg, mién kísérti oly sokféleképpen a keresztényeket. Azt válaszolta, hogy természetes gyűlölet van benne az erényes emberek ellen, s bár sokszor visszaverik, ő a félrevezetés vágyától vezérelve folyton acsarog ellenük. Irigyli az embertől azt a boldogságot, amit ő maga elvesztett, s ha már vissza nem nyerheti, legalább másokat is meg akar tőle fosztani. S hozzátette, hogy Salamon végtelen sok ördögöt zárt egy palackba. Halála után az ördögök tüzet varázsoltak elő a palackból, és az emberek azt gondolták, hogy valami nagy kincs van benne. Összetörték a palackot, és a kiömlő ördögök betöltötték a levegőeget. Mikor az ördög ezt a történetet elmesélte, a szűz fölemelte róla a lábát mondván: „Fuss, te szerencsétlen!” És az ördög elpárolgott.

Megbizonyosodott tehát, hogy ha a fejedelmet legyőzte, nyilván legyőzi a szolgáját is. Másnap összegyülekeztek a népek, és a bíró elé vezették Margitot. Visszautasította, hogy áldozzék az isteneknek, mire levetkőztették, és égő fáklyákkal sütögették. Mindenki csodálkozott, hogy egy gyönge leányka ennyi gyötrelmet elbír viselni. Akkor aztán a prefektus megkötözve egy vízzel teli edénybe tétette, hogy a büntetés módját váltogatva növekedjék a fájdalom ereje, de hirtelen megremeg a föld, és mindenki szeme láttára sértetlenül jön ki a leány. Ötezer ember tért meg és Krisztus nevéért vállalta a halálbüntetést. A prefektus félt, hogy majd még mások is megtérnek, ezért nagy sebbel-lobbal lefejeztette Margitot.

Kis időt kért a szűz, hogy magáért, üldözőiért, nemkülönben az ő emlékezetét megtartókért és az őhozzá fohászkodókért áhítatosan imádkozhassék. Azt is kérte az imában, hogy ha egy asszony, szülés közben halálos veszélyben forog, és őhozzá könyörög, épen szülje meg gyermekét. Szózat hallatszott a mennyből, hogy meghallgattattak könyörgései. S az imából fölkelvén, ezt mondta a hóhérnak: „Testvér, emeld föl kardodat és sújts reám!” Az pedig rásújtván, egy ütéssel vágta le fejét, és így a leány elnyerte a vértanúság koronáját. Ez, ahogy történetében olvasható, július 20-án történt. Máshol azt olvassuk, hogy július 13-án fejezték le.

Erről a szent szűzről mondja valamelyik szent férfiú: „Az istenfélelemben állhatatos volt Szent Margit, beborította őt az igaz hit, elárasztotta a töredelem; dicséretes volt a tisztaságban, páratlan a türelemben. Semmi nem találtatott benne, ami a keresztény hittel ellentétes. Gyűlöletes volt atyjának, kedves az ő Urának, Jézus Krisztusnak.”

Szent Margitot általában sárkánnyal ábrázolják, ami vagy a lábánál fekszik, vagy felszakadt hasából lép elő a szent. Találhatunk képet, amin egyedül szerepel, de sok olyan kép is született, ahol más szentek vagy esetleg a szent család társaságában láthatjuk.

Bibliothèque nationale de France, Département des manuscrits, Latin 1369, f. 324 (15. század)

Turino Vanni, 1400 körül

Turino Vanni, 1400 körül (részletek a képről Margit történetével)Sassetta, 1435 körülBritish Library, MS Egerton 2019, f. 216 (1440-50)Rogier van der Weyden, 1445-50Juan Reixach, 1456British Library MS Harley 2974, f. 165v (1460-70)Israhel von Meckenem, 1465-1500Coburgi Mester, 1480ismeretlen flamand mester, 1490-es évekBritish Library, Add MS 18851, f. 406v (1497) Bibliothèque nationale de France, Département des manuscrits, Latin 9474, f. 205v (1505-10)németalföldi festő, Margarethe von Merode-Petershem Szent Margittal (1510)Raffaello Sanzio, 1518Benvenuto Tisi, 1530-50Tiziano Vecellio, 1552 1570s-oraziosamacchini-holyfam-stmarg-cat-assisifran.jpg Orazio Samacchini, Szent család Szent Katalin, Szent Margit és Szent Ferenc társaságában (1570-es évek)Orazio Samacchini, részlet Szent MargittalAnnibale Carracci, 1597-99Onorio Marinari - 17. századSimon Vouet, 1620 1631-zurbaran-saint-margaret-dressed-as-a-shepherdess.jpg Francisco Zurbarán, 1631Guido Reni, 1638-39