Pandóra pithosza
2017. július 29. írta: PekZo

Pandóra pithosza

"Ez egy Pandóra szelencéje" - szoktuk néha mondani, ha úgy gondoljuk, egy ártatlan kíváncsiságnak nem kívánt következményei lehetnek. Pandóra története egyfajta görög bűnbeesés-ábrázolás, csak itt az alma helyett a szelence lett a veszte a világnak. És hogy miért pont szelence? A kifejezés története önmagában is egy Pandóra szelencéje, de azért nyissuk fel, lássuk mit találunk benne.

ie460-450-calyx-krater.jpgPandóra egy kratér oldalán, a felső sorban (i.e. 460-450)

Maga a történet először Hésziodosznál fordul elő, aki a 8-7. században alkotott, Homérosz kortársa volt. Az "Istenek születésé"-ben és a "Munkák és napok"-ban is van egy rész, ami Pandóráról szól.

Pandóra élete szorosan kapcsolódik két testvér történetéhez, a tarkaeszű titán Prométheuszhoz (Προμηθεύς) és a kurtaeszű Epimétheuszhoz (Ἐπιμηθεύς), vagyis az "előrelátóhoz" és a "későn gondolkodóhoz". Prométheusz és Zeusz mondhatni nem igazán jöttek ki egymással (csúnya történet, talán egy másik alkalommal szót ejtünk róla).

Az "Istenek születésé"-ben Hésziodosz nevet ugyan nem említ, de így írja le az "asszonyi fajta" teremtését. A teremtés előzménye, hogy Prométheusz egy husáng szárába csempészve ellopta  a kinemalvó tűz lángját az istenektől és odaadta a halandó embereknek. Mire Zeusz bosszúból megparancsolta Héphaisztosznak, hogy földből gyúrjon "valamit, ami szemérmes szűzre hasonlít":

Hát fizetett is bajjal az emberi nemnek a tűzért.
Földből gyúrt Héphaisztosz, a híres sánta kovács, Zeusz
terve szerint valamit, mi szemérmes szűzre hasonlít,
ezt felövezte, fel is cicomázta bagolyszemü Pallasz,
öltöztetve fehérbe, fején meg a mesteri fátylat
elrendezte az istennő keze, látni csodás volt;
s frissen nyíló réti virágból Pallasz Athéné
fűzött szép koszorút homlokdíszéül a szűznek,
végül aranyból vont pártával megkoszorúzta.
Ezt maga mesteri kézzel készítette a híres
sánta kovács, hogy Zeusz atya kedve szerint tegyen evvel,
s ékítette a pártát sok dísszel, csoda látni,
állatokat mintázott rája, a föld meg a tenger
állatait, sokfélét, fénylik rajtuk a szépség,
bámulatos mind, mintha csak élne s akarna beszélni.

Így miután elkészült, nem csupajó, de a szép rossz,
istenek és a halandók gyűlésébe vezette
Zeusz a bagolyszemü istennőtől felcicomázott
asszonyt, bámulták a haláltalanok s a halandók,
látva a cselt, amit elhárítani nem tud az ember,
mert ez az asszony lett ősanyja az asszonyi nemnek.
Tőle eredt a szeszélyes női nem, asszonyi fajta,
mely csak azért van a háznál, hogy baj sújtsa a férfit,
ínséget ha talál, menekül, tele kamra a vágya.
Mint amikor rendjén befedett kaptárban a méhek
táplálják a heréket, akik csak a rosszra serények,
míg amazok napszálltáig röpködnek egész nap,
építgetve a lépet a kasban szőke viaszból,
ám a herék a fedett kaptárban tétlenül ülnek,
mások fáradnak s ők potrohukat teletöltik,
úgy a halandó férfiakat sújtotta a női
nemmel a fentről dörgő Zeusz, mert nem tesz az asszony
jót soha, csak rosszat, s forrása további bajoknak.

Hésziodosz másik híres alkotása, a Munkák és napok már nevén nevezi a teremtett lényt: Pandóra (Πανδώρα), ami Hésziodosznál ennyit tesz "mindenki által megajándékozott", mert "kik lakják az Olümposzt, mind adtak valamit, kárára az emberi nemnek. 

 Szólt és felnevetett a halandók s istenek atyja,
s tüstént hívta a híres Héphaisztoszt a paranccsal,
hogy földet gyúrjon vízzel, majd emberi hangot
és mozgékony erőt adjon bele és gyönyörű szűz
istennőkre hasonló szépséget, azután meg
asszonyi mesterségre: szövésre tanítsa Athéné,
és arany Aphrodité öntsön bűbájt a fejére
s bajszerző vágyat s gondot, mi a testet emészti,
szemtelen eblelket bele, tolvaj hajlamot adjon
végül az isteni hírnök, Hermész Argeiphontész.
     Így szólt, s mind hallgattak Zeusz fejedelmi szavára.
Tüstént gyúrt, ahogyan Kronidész kívánta, a sánta
mester szégyenlős szép szűz lánykát az agyagból,
és a bagolyszemü Pallasz Athéné felcicomázta.
Istennők: Khariszok, s Peithó, a királyi Igézet,
hoztak arany láncot testére, s a széphaju Hórák
nyíladozó tavaszon fonták meg dús koszorúját,
végül minden díszt elrendez rajta Athéné.
Keblét Argeiphontész megtöltötte csalással,
hízelgő szóval s tolvaj hajlammal egészen,
úgy ahogyan mennydörgő Zeusz kívánta, s adott még
hangot az isteni hírnök a lánynak, s elnevezé őt
Pandórának, mert neki, kik lakják az Olümposzt,
mind adtak valamit, kárára az emberi nemnek.

 Aztán elkészülve ravasz tervével egészen,
már Epimétheuszhoz küldötte le Zeusz atya Hermészt,
mint gyors hírnöke, kézen fogva vezesse a szűzet
hozzá, s ez, bár szólt neki jókor bátyja, Prométheusz,
hogy, ha ajándékot küld Zeusz atya, el ne fogadja,
mert a halandó emberi nemre hoz az veszedelmet,
észbe csak akkor kap, hogy a bajt már látnia kellett.
     Mert gond nélkűl élt mindaddig az ember a földön,
távol a fáradság, távol minden nyomorúság,
és távol volt még, mi halált hoz ránk, a betegség.
Most a halandó sok baj közt gyorsan megöregszik.
Mert ez a nő, hogy a hombárnak fedelét felemelte,
mind szétszórta, az embernek sok gondot okozva.
Egy nem távozik el, mélyen megül ott a Reménység,
hombár szája mögött mindvégig, s el se repülhet,
mert mielőtt kirepült, a fedél ismét lecsapódott,
úgy, ahogy aigisztartó Zeusz kieszelte előre.
Más, sokezernyi csapás kószál pusztítva közöttünk,
bajjal telt el a föld, vele telt el a tenger egészen,
nappal törnek a kórságok ránk, s éjszaka törnek,
mind hívás nélkül jön s bajt hoz az emberi nemre,
némán, mert elvette a hangot tőlük a bölcs Zeusz.
Így amit elgondolt Zeusz, nem lehet azt kikerülni.

Eddig a történet Hésziodosznál. Mint látjuk, szelencéről szó sincs a történetben, a bajok forrása egy "hombár" fedelének a felemelése volt, eredetiben "pithou mega": ἀλλὰ γυνὴ χείρεσσι πίθου μέγα πῶμ᾽ ἀφελοῦσα ἐσκέδασ᾽: ἀνθρώποισι δ᾽ ἐμήσατο κήδεα λυγρά - Mert ez a nő, hogy a hombárnak fedelét felemelte, mind szétszórta, az embernek sok gondot okozva.  

pithos_louvre_ca4523.jpg156 cm magas pithos Krétáról (i.e. 675 körül)

Egy bajt okozó tárolóról még egy helyen találunk utalást a korszakban, az Iliászban, a Huszonnegyedik énekben, itt két "hordó"-ról esik szó (eredetiben: δοιοὶ γάρ τε πίθοι):

"Mert hisz Zeusz küszöbén két hordó áll, tele rosszal
duzzad az egyik, a másikban van a jó, amit ő ad.
Van, kinek összevegyítve ad onnan a mennyköves isten,
akkor az egyszer a rosszba kerül, másszor meg a jóba;
s van, kinek ő csak gyászosat oszt, szidalomra jelöl ki:
s ezt nyomorult éhség hajszolja az isteni földön,
istenek és a halandók nem becsülik, csavarog csak."

Viszont, mint olvashattuk, itt szó esik egy olyan hordóról is, ami a jót tartalmazza. Ez egy másik tradíciónak is alapja, ami Pandóra történetéhez képest pont az ellenkezőjét állítja, vagyis hogy éppen a jó érkezett az istenektől, de egy bolond kinyitotta a tárolót, és minden kiszökött a reményt kivéve (Megarai Theognisz az i.e. 6. században írt költeményében utal erre, illetve a 2.  században élt Babrius). Létezik továbbá egy olyan elbeszélés is, ami szerint Epimétheusz nyitotta kia a tárolót (Gadarai Philodémosz).

Pandóráról aztán az ókóri római irodalomban szinte alig fordul elő, a nagyok, mint Ovidius, Vergilius, Horatius, Cicero nem említik. Az egyetlen, aki a pithosz motívumot említi, az Pomponius Porphyrio, a Horatius egyik verse kapcsán elmélkedik Pandora történetéről, ő a "dolium" kifejezést használja, ami nagy tárolóedényt jelent: "Pandoram inmissam terris poenae causa, nam per eam mulierem patefacto dolio erupisse pestium genera, quibus homies laborarent" - "Pandórát büntetésként küldték  a földre, mert ez a nő, hogy a tárólót felfedezte, kitört az összes csapás, ami az emberi nemet szenvedteti".

ostia_antica_dolia.jpgdoliumok Ostiában

A korai keresztény teológusok számára fontosabb volt a történet, amit párhuzaként fel lehet használni az eredendő bűn magyarázatára, szembeállítva a keresztény igazságot a klasszikus mesék felett. Tertullianus De corona militis (a katonák díszéről) című művében Pandórát Évához hasonlítja mint első nőhöz, végül azt a következtetést vonva le, hogy Pandóra nem létezett. Nazianzi Szent Gergely az Adversus mulieris se nimis ornantes (a magukat túlságosan feldíszítő nők ellen) című művében szintén a kíűzetés kapcsán említi Pandórát. Origenésznél már a pithosz-dolium is előkerül Contra Celsum (Celsus ellen) című írásában.

De hogyan tűnt el a pithosz, ki a felelős? Nagyon úgy tűnik, hogy Rotterdami Erasmus Adagiája a felelős (korábban már említettük egy másik bejegyzés kapcsán), legalábbis Dora és Erwin Panofskynak a Pandóra-történetet feldolgozó írásukban hozzá kötik a tévedést. A közmondásgyűjtemény két közmondásában kerül szóba Pandóra: "az ellenség ajándéka nem ajándék" és "a bolond a maga kárán tanul". Ő már úgy beszéli el a történetet, hogy Pandórát teremtése és az istenek általi megajándékozása után egy dobozzal küldték Prométheuszhoz, amit ugyan gyönyörűen kimunkált volt, de mindenfajta csapás rejtezett benne. Erasmus a pyxis szót használja: "cum pyxide pulcherima".

A pyxis kis fedeles dobozt jelent, vagyis a nagy pithoszból kicsi doboz lett. Van egy történet egy szép nőről, akinek szelencével van dolga és baja lesz abból, hogy kinyitja, ez pedig Psyche, Apulius Aranyszamár című művének egyik szereplője. A Cupido és Psyche történetében Psyche egyik feladata, hogy hozzon egy szelencében Proserpina szépségéből Venusnak, és amikor visszafelé tart, nem ereszti a kíváncsiság és belenéz a szelencébe, amiben nem szépség, hanem alvilági mély álom volt.

Valószínű, hogy Erasmus a két történetet fonta egybe írásában, így lett a pithos-doliumból pyxis. A pyxis, ami a görög "πυξίς" szóból ered, azoknak a dobozoknak volt a neve, amiket a korinthosziak készítettek "puksos"-ból, vagyis puszpángból, angolul ezért is hívják boxwoodnak ("doboz-fa").

corinthian_pyxis_6th_c_bc_antikenmuseum_basel_n2.jpgkorinthoszi pyxis (i.e. 6. század)

Innen ered tehát, hogy számos európai nyelvben Pandórát a kis dobozt jelentő szóval kötik össze: Pandora's box (angol), Büchse der Pandora (német), boîte de Pandore (francia), caja de Pandora (spanyol), de doos van Pandora (holland), Pandoras ask (svéd), puszka Pandory (lengyel), ящик Пандоры (orosz), Pandorina kutija (horvát). Olaszul a vaso di Pandora terjedt el, de ők is ismerik a scrigno di Pandora kifejezést is.

A magyar Pandora szelencéje elnevezés is a doboz-vonalon halad, az Etimológiai szótár alapján:

szelence [1405 k.] Déli vagy nyugati szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb slanica ’sótartó’, szlovén solnica ’ugyanaz’, cseh solnice ’sóraktár’, szlovák solnica ’ugyanaz’. Megfelelő szó más szláv nyelvekben is ismert, s forrása a szláv *sol ’só’ főnév. A magyar szelence forma hangrendi kiegyenlítődés eredménye, mely folyamatra a kemence, medence típusú szavak hasonlósága hathatott. Az eredeti ’sótartó’ jelentésre a magyarban nincs adat, elsősorban a művelt köznyelv használta ’doboz’ jelentésben, mely napjainkra elavult. A műszaki szaknyelvben közismert ’zárt fémedény’ értelemben. (Etimológiai szótár, szerk. Zaicz Gábor, Tinta Könyvkiadó 2006)

Pontosan nem lehet megmondani, a magyar nyelvterületre mikor került be a történet ezzel az elnevezéssel, de valószínű, hogy Erasmus Adagiája kapcsán emelték be a művelt közbeszédbe.

Lássunk végül néhány példát a képi ábrázolásra a 16-17. századból. Ezek mind az erasmusi fordítás után készültek.

isz1540-45-antoniofantuzzi-rossofiorentino-utan.jpgAntonio Fantuzzi (Rosso Fiorentino után), Pandóra (1540-45) isz1555-giuliobonasone.jpgGiulio Bonasone, Pandóra (1555)isz-1626-nicolas_regnier_allegory_of_vanity_pandora.JPGNicolas Régnier, A hiúság allegóriája - Pandóra (1626) isz1625-26-jacquescallot.jpgJacques Callot, Pandóra (1625-26)pietro-paolini.jpgPietro Paolini, Pandóra (XVII. század)

_____________

Csodakamra a Facebookon és a Tumblren is! 

 Források:

http://mek.niif.hu/06200/06221/06221.htm – Hésziodosz, munkák és napok

http://www.theoi.com/Heroine/Pandora.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Pandora

https://pandoricide.wordpress.com/pandora/

https://monoskop.org/images/4/40/Panofsky_Dora_and_Erwin_Pandoras_Box_The_Changing_Aspects_of_a_Mythical_Symbol.pdf

 http://www.searchengine.org.uk/ebooks/73/22.pdf - Voltaire Pandora című darabja angol nyelven

 

Képek:

http://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details/collection_image_gallery.aspx?partid=1&assetid=296597001&objectid=461830 – i.e. 460-450

http://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details/collection_image_gallery.aspx?assetId=95060001&objectId=1423328&partId=1 – Fantuzzi, 1540-45  

http://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details/collection_image_gallery.aspx?assetId=42055001&objectId=1450205&partId=1 – Bonasone, 1555

http://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details/collection_image_gallery.aspx?assetId=119974001&objectId=1567058&partId=1 – Callott, 1625-26

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Nicolas_R%C3%A9gnier_-_Allegory_of_Vanity_(Pandora).JPG – Nicolas Régnier, 1626

https://www.dorotheum.com/38A131015_138_50672_2/Bild/Pietro-Paolini.jpg - Paolini é.n.

https://it.wikipedia.org/wiki/Pyxis_(vaso)#/media/File:Corinthian_pyxis_6th_c._BC_Antikenmuseum_Basel_n2.jpg

https://en.wikipedia.org/wiki/Pithos#/media/File:Pithos_Louvre_CA4523.jpg