2016. április 23. írta: PekZo

A démongyőző remete szent

Remete Szent Antal a líbiai sivatagba vonult vissza, hogy Istennek tetsző életet éljen. Egy sziklasírban, majd később egy elhagyott kastélyromban húzta meg magát. Az emberektől ugyan távol került, de annál közelebb az ördöghöz és a démonokhoz, akik szüntelen kínozták, de végül, Isten fegyverzetét magára öltve győzedelmeskedett felettük. Története számtalan művészt ihletett meg az évszázadok során.

Sassetta, Szt. Antalt ördögök kínozzák (1430-32)

Az első életrajzot a szentről már pár évvel halála után megírta Alexandriai Szent Atanáz, ennek a valósággal való kapcsolata azonban sok helyen kétséges, inkább egyfajta keresztény hősi eposz.

Pakhomiosz írásai már értékesebb kordokumentumok, illetve ugyanez mondható el a hét, Antaltól ránk maradt levélről is. Emellett az Atyák mondásai (Apophtegmata Patrum) című gyűjtemény foglalkozik Antal mondásaival.

A középkorban Jacopus de Voraigne szentek életéről szóló legendagyűjteménye a Legenda Aurea szintén tartalmazza a remete szent történetét.

Remete Szent Antal, vagy Nagy Szent Antal az egyik első keresztény remete, a sivatagi atyák egyike, akinek óriási hatása volt a későbbiekben kialakuló szerzetesi életre, példája évszázadokon át ott lebegett a szerzetesek előtt.

Gazdag földbirtokos családba született 251-ben vagy 252-ben, szülei azonban korán meghaltak, 18 éves korára árvák maradtak húgával. Ő hamarosan úgy döntött, hogy elvonul a világtól, a család birtokait részben a szomszédoknak adta, másik részét eladta, és a befolyó összeget a szegényeknek adományozta, húgát egy apácarendszerű közösségbe adta. Először egy remete tanítványa lett, van olyan legenda is, amely szerint disznópásztor volt a korai időkben, később a Nitriai-sivatagba vonult ki és maradt ott tizenhárom évig.

Atanáz szerint az unalom, a lustaság és a bujaság képében is kísértette az ördög, de ő az ima erejével leküzdötte ezeket. Egy alkalommal Antal imában kérte, hogy láthassa a paráznaság lelkét, aki az ifjakra leselkedik. Mikor meglátta, hogy néz ki, azt mondta: "Hát ilyen rút vagy? Soha többé nem félek tőled."

Démonokkal, ördögökkel való harcát a Legeda Aurea többször is megemlíti, ezeket a témákat a későbbi művészet is előszeretettel használta:

Más alkalommal egy sírgödörben húzta meg magát, ahol egy sereg ördög úgy meggyötörte, hogy szolgája halottnak hitte, és vállára véve kivitte őt a sírból. Akikkel csak találkoztak, halottnak vélték s megsiratták, fájlalva elvesztését. Antal azonban hirtelen felébredt, és szolgájával visszavitette magát a sírba. Kimerülten hevert a sebek okozta fájdalomtól, de lelki ereje harcra késztette a démonokat. Különféle vadállatok képében jelentek meg Antal előtt, és fogukkal, körmükkel, szarvukkal kegyetlenül meggyötörték. Hirtelen csodálatos fény ragyogott fel, mely elűzte az összes ördögöt, Antal pedig rögtön meggyógyult. Megértette, hogy maga Krisztus volt ott, s megkérdezte; „Hol voltál, drága Jézusom? Hol voltál? Miért nem voltál itt kezdettől fogva, hogy megsegíts, és sebeimet begyógyítsd?” Az Úr így válaszolt neki: „Itt voltam, Antal, de vártam, hogy meglássam küzdelmedet. Most pedig, mivel derekasan harcoltál, az egész földkerekségen ismertté teszem nevedet.”

Mikor egy másik pusztában vándorolt, egy ezüsttálra bukkant, és így töprengett: „Hogy kerülhetett ide ez az ezüsttál, ahol embernek semmi nyoma? Ha egy vándor veszti el, akkor éppen a nagysága miatt észrevette volna. Sátán, ez a te műved! De az én akaratomat nem tudod megváltoztatni.” Alighogy ezt kimondta, a tál eltűnt, mint a füst. Ezután egy halom valódi aranyra lelt, amitől, mint a tűzvész elől, felmenekült egy hegyre, ahol húsz éven át élt számtalan csodával ékesen.

Másszor az angyalok az égbe ragadták, de rögtön ott termettek a démonok, hogy feljutását megakadályozzák. Születése óta elkövetett vétkeit vetették szemére. Az angyalok azt mondták nekik: „Nincs szükség e vétkeket felsorolni, mivel az Úr irgalmából már eltöröltettek. Azt mondjátok meg, ha tudjátok, milyen vétkeket követett el, mióta szerzetes lett!” Egyet sem tudtak rábizonyítani, s így az angyalok Antalt szabadon vitték a magasba, majd hozták vissza a földre.

A Diocletianus alatt zajló keresztényüldözések során 311-ben Alexandriába érkezett, hogy ő is mártírrá válhasson, megvígasztalta a bebörtönzött keresztényeket és nyilvánosan hirdette keresztény hitét. A kormányzó több alkalommal is felszólította ennek abbahagyására, de a fenyegetések sem segítettek, mégsem történt baja Szent Antalnak.

Rövid idő múlva visszatért a sivatagba, előbb egy római erőd romjainál élt, majd mikor a híre miatt sok látogatója lett, útrakelt a sivatagba, végül egy oázisban telepedett meg. Hamarosan azonban itt is rátaláltak néhányan, akik a tanítványai lettek.

Életvitele megelőlegezi a bencések szabályait a munkáról és az imáról: kertet művelt és kosár- és kötélfonással töltötte az ima mellett idejét, történt ugyanis egy ízben hogy megszállta az unalom magányában, mire ezt mondta: „Uram, üdvözülni akarok, de gondolataim nem hagynak.” Fölkelt, kiment és meglátott valakit, aki ott ült és dolgozott, majd fölkelt és imádkozott. Az Úr angyala volt az, aki ezt mondta Antalnak: „Tégy te is így, és üdvözülsz!”

Sosem törekedett arra, hogy a körülötte lévőkből tartós közösséget formáljon, vagy szabályzatot adjon nekik, ez csak későbbi fejlődés eredménye volt, de példája a "szerzetesek atyjává" tette. Antal rendelkezett józan emberismerettel, érzékkel a helyes mérték iránt, valamint bölcsességgel, amellyel el tudott igazodni a dolgok között. Jámborságának lényeges vonása volt testvériessége. Nem véletlen, hogy a szerzetességben ismét új csengést kapott a szó: ,,testvér''. Az Egyházban régen elfelejtették Jézus evangéliumi figyelmeztetését (Mt 23,8), különbséget tettek a ,,lent'' és a ,,fent'' között. A szerzetesek Antalt követve vissza akartak térni a kezdeti kereszténységhez. Ezért nevezték magukat egymás közt ,,testvérnek'', és arra törekedtek, hogy testvérként is bánjanak egymással. Antal arra tanította övéit, hogy élet és halál a felebarát iránti magatartástól függ.

Meg volt győződve arról, hogy a szerzetest a saját fáradozásai nem jogosítják föl arra, hogy önmagában bízzék. Mert az embernek az az igazi nagy teljesítménye, ha Isten előtt elismeri a bűneit, és utolsó leheletéig kész a gonosz támadásainak elhárítására. Amikor egy napon az egyik szerzetes megkérdezte, hogy mit kell tennie, ezt a választ kapta: ,,Ne bízz igaz voltodban, ne aggasszon, ami elmúlt, és fáradozz azon, hogy nyelvedet és gyomrodat féken tartsad''.

Már 90 éves elmúlt, amikor égi szózatot hallott, hogy nem ő a legidősebb és a legszentebb remete, hanem Szent Pál, útra kelt és több napon keresztül gyalogolt a sivatagban mire Szent Pálhoz megérkezett. Útközben találkozott két démonnal, az egyik kentaur, a másik szatír alakját öltötte magára. Szt. Antal Isten segítségével legyőzte a démonokat, a kentaur végül útbaigazította Antalt Szt. Pálhoz, a szatír pedig áldását kérte.

Miután találkoztak, az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hozza el Alexandriai Szent Atanáz püspök köpenyét. Antal sietve útra kelt, de amikor visszafelé tartott, érezte, hogy Pál meghalt. A legenda szerint látta Pál lelkét, amint angyalok, próféták és szentek kísérik a mennybe. Sietve tette meg a hátralévő utat. Pált térdelve, ég felé emelt karokkal, holtan találta. Beburkolta testét a Szent Atanáztól kapott köpenybe, Pál pálmalevélből készített ruháját pedig megtartotta (ettől kezdve a legnagyobb ünnepeken mindig azt hordta), majd a szent testét eltemette abba a mélyedésbe, amit két, váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki.

Mikor Szent Antal érezte, hogy elközeleg az ideje, botját Szent Makariosznak, egyik birkabőr köpenyét Szent Atanáznak, egy másikat pedig Szent Szerapionnak adta, és arra utasította tanítványait, hogy jelöletlen, titkos sírba temessék. Mikor 356-ban meghalt 105 éves volt.

A művészeti ábrázolások általában idős férfiként ábrázolják, bottal a kezében, esetleg más szentek vagy a Madonna társaságában. Ennek egyik kiemelkedő példája az Osservanza mester néven ismert festő, aki több képen örökített meg jeleneteket a szent életéből. A képeket egyfajta misztikum járja át, egyszerűségükben és sokszor átmenet nélküli élénk színeiben nem annyira az utánozás, a természethűség, hanem a mondanivaló, az üzenet jelképezése volt a cél.

1435-the_meeting_of_saint_anthony_and_saint_paul-master_of_the_osservanza-2-web.jpg Osservanza mester, Remete Szt. Antal (1430-32) 1435-saint-anthony-tempted-by-the-devil-in-the-guise-of-a-woman--_master_osservanza.jpg Osservanza mester, Szent Antal megkísértése (1430-32 körül)Osservanza mester, Remete Szt. Antal és Remete Szt. Pál találkozása (1430-32 körül) 1435-the_meeting_of_saint_anthony_and_saint_paul-master_of_the_osservanza-det1.jpg Osservanza mester, Remete Szt. Antal és Remete Szt. Pál találkozása - részlet (1430-32 körül) 1435-40-fra_angelico_saint_anthony_abbot_shunning_the_mass_of_gold.jpg Fra Angelico, Szt. Antal elkerüli az arany kísértését (1435-40)

A művészek jó részére nagy hatással volt Antalnak a démonokkal vívott harca, ami egészen megdöbbentő démonábrázolásokkal tette gazdagabbá a festészetet, ezen belül is kiemelkedő volt a németalföldi festészet, akinek számos képviselője légiónyi démont ötlött ki a kínzások ábrázolására.

1470-legendaaurea-saint_anthony_and_the_lobster_devil.jpg Legenda aurea, British Library, Yates Thompson 49 vol. 1, fol. 34 - Szt. Antal megkísértése (1470 körül)Martin Schongauer, Szt. Antalt démonok kínozzák (1470-es évek)Michelangelo Buonarroti, Szt. Antalt démonok kínozzák (1487 körül - ekkor 13 éves a művész)Sforza hóráskönyv BL ADD MS 34294 - Szt. Antalt démonok kínozzák (1490-1521) Bernardino Parenzano, Szt. Antal megkísértése (1494)
Joan Desí, Szt. Antal - részlet (1500-03) Hieronymus Bosch, Szt. Antal megkísértése (1505-06) 1505-hieronymus_bosch_versuchung_des_hl_antonius_-det.jpg Hieronymus Bosch, Szt. Antal megkísértése - részletek a képről (1505-06)Lucas Cranach id., Szt. Antal megkísértése - részlet (1506) 1515-matthias_grunewald_the_temptation_of_st_anthony.jpg Matthias Grünewald, Szt. Antal megkísértése (1515)Joachim Patinir, Szt. Antal megkísértése (1515)Jan Wellens de Cock, Szt. Antal megkísértése (1520) 1543-50-pieter_coecke_van_aelst_the_temptation_of_st_anthony.jpg Pieter Coecke van Aelst, Szt. Antal megkísértése (1543-50)Pieter Huys, Szt. Antal megkísértése (1547)Jan Mandijn, Szt. Antal megkísértése (1550)Jan Mandijn, Szt. Antal megkísértése (1550 körül)Paolo Veronese, Szt. Antal küzdelme a démonokkal (1552)Jacopo Tintoretto, Szt. Antal megkísértése (1577)Jan Brueghel, Szt. Antal megkísértése (1590-1625)Maerten de Vos, Szt. Antal megkísértése - részletek(1591-94) 1597-98-annibale_carracci_the_temptation_of_st_anthony_abbot.jpg Annibale Carracci, Szt. Antal megkísértése (1597-98)Jacques Callot, Szt. Antal megkísértése (1635)Jacques Callot, Szt. Antal megkísértése - részletek (1635)Salvator Rosa, Szt. Antal megkísértése (1645)Sebastiano Ricci, Szt. Antal megkísértése - részlet (1706-07)