2015. augusztus 22. írta: PekZo

Botticelli Vénuszai

A "szépség" szó szótári illusztrációja mellé bízvást kerülhetne Botticelli bármelyik nőalakja. Egyes értelmezések szerint ebben jelentős szerepe van a XV. századi neoplatonista filozófia befolyásának, ami Platón ideatanát is felelevenítette. Platón elképzelése szerint csak az ideák bírnak valódi léttel, minden földi dolog csupán csak ezeknek a képmása. Botticelli képeiről ez a földön túli szépség-idea sugárzik akár mitológiai akár vallásos témát ábrázol. Talán a legismertebb példa a Vénusz születését ábrázoló festmény, de az egyéb mitológiai témák és a festő Mária-ábrázolásai szintén az ideális szépség festészeti megtestesülései.

A Vénusz születése azt a pillanatot ábrázolja, amikor az istennő Ciprus szigetén, Paphosznál partot ér egy kagylón. Az antikvitás óta ez volt az első kép, amely teljes alakos aktot ábrázolt. A neoplatonista olvasat szerint a kép az isteni szeretet birodalmába emeli a nézőjét. Vénusz bal oldalán Zefír és Khlorisz látható, amint a kagylón álló Vénuszt fújják, a parton Pomona várja egy köpennyel az istennőt.

Sandro Botticelli, Vénusz születése - részlet (1483-85)Sandro Botticelli, Vénusz születése (1483-85)

Számos Madonna-ábrázolás kötődik a festő nevéhez, melyek a gyermek Jézussal ábrázolják, esetleg angyalok vagy szentek társaságában. Már korai képein is látszik valamiféle ideális szépség felé törekvés.

Sandro Botticelli, Dicsőséges Madonna szeráfokkal - részlet (1469-70)Sandro Botticelli, Dicsőséges Madonna szeráfokkal (1469-70)Sandro Botticelli, Madonna és a gyermek az ifjú Keresztelő Szt. Jánossal - részlet (1475)Sandro Botticelli, Madonna és a gyermek az ifjú Keresztelő Szt. Jánossal (1475)

A képek ereje, a szépség hatalma korokon átívelő. Paul Tillich, a teológus és műkritikus így írt a következő képpel való találkozásáról, mikor az első világháború után Berlinben megtekintette:

"Felpillantva a képre éreztem, hogy valamiféle eksztázis közelít felém. A festmény szépségében a Szépség maga rejtőzött. Úgy tört át a színeken, ahogy a középkori katedrálisok ólomüveg ablakain áttör a fény. Amint ott álltam a kép előtt, abban a szépségben fürödve, amit a festő évszázadokkal ezelőtt megfogalmazott, valami megérintett a minden dolgok isteni forrásából. Remegve fordultam el a képtől."

sandro_botticelli_mary_with_the_child_and_singing_angels-detail.jpg Sandro Botticelli, Madonna és a gyermek éneklő angyalokkal - részlet (1478)Sandro Botticelli, Madonna és a gyermek éneklő angyalokkal (1478)

A Könyves Madonna a címét a Mária előtt fekvő imádságos könyvről kapta. A képen emellett számos utalás található krisztusi üdvtörténetre. Mária kék köpenye a királyi származás és a tisztaság jelképe, a vállán látható csillag a Jézus születését a napkeleti bölcsek számára hírül adó csillagot szimbolizálja. Jézus bal kezében látható a töviskoszorú és három szög, amik a keresztre feszítést szimbolizálják. A gyümölcsöstálban a cseresznye Krisztus vérét, a szilva az anya és gyermeke közötti bensőséges szeretet jelképezi, a füge pedig a feltámadásra utal.

Sandro Botticelli, Könyves Madonna - részlet (1480-81)Sandro Botticelli, Könyves Madonna (1480-81)

A Magnificat Madonna a címét egy egyházi kantikumról kapta. Mikor Szűz Mária találkozik Erzsébettel, ezekkel a szavakkal tudatja, hogy Jézussal várandós: "Magnificat anima mea Dominum et exultavit spiritus meus in Deo salutari meo." - "Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben." A képen látható könyv ennél a részletnél van nyitva, az "M" iniciálé szabad szemmel is kivhető. A háttérben látható táj a németalföldi művészet hatása, ami a firenzei kereskedők által külföldről hazahozott képek és művészeti koncepciók eredménye.

Sandro Botticelli, Magnificat Madonna - részlet (1481)Sandro Botticelli, Magnificat Madonna (1481)

A nyolcvanas évek elején született Vénusz születése melletti másik mitológiai témájú remekműve, a Tavasz. A kép közepén, de a térben kicsit hátrébb Vénusz áll, felette Cupido nyilával a Vénusztól jobbra álló három grácia felé céloz. A kép jobb szélén A Vénusz születésénél megismert Zefír és Khlorisz látható, mellettük pedig Flóra a tavasz istennője. Ovidius Ünnepek című művében található az a történet, miszerint Zefír erőszakkal a feleségévé tette Khloriszt, de ezt később megbánta, ekkor változtatta Flórává és egy kertet ajándékozott neki, ahol örök tavasz van, a kép ezt az alakváltást örökíti meg. A kép bal szélen Merkúr őrzi a kertet.

Sandro Botticelli, Tavasz (1482)Sandro Botticelli, Tavasz - részlet Vénusszal (1482)Sandro Botticelli, Tavasz - részlet Flórával (1482)Sandro Botticelli, Tavasz - részlet a három gráciával (1482)

A vallásos képekhez visszatérve, a Bardi oltárkép a Medici család londoni képviselőjének, Giovanni de' Bardinak a megrendelésére készült, Szűz Máriát ábrázolja a gyermekkel és szentekkel a "sacra conversazione", vagyis szent beszélgetés formájában. A kép Máriát szoptatáshoz készülődve jeleníti meg egy pódiumon ülve. Két oldalán, a kép bal oldalán Firenze védőszentje, Keresztelő Szt. János, a jobbon Szent János evangelista látható. A képen látható lugasok természetszerűleg tagolják a teret három részre, az itt látható növények egy része megtalálható a Tavaszon is, jelezve a két kép időbeli közelségét.

Sandro Botticelli, Bardi oltárkép - részlet (1484)Sandro Botticelli, Bardi oltárkép (1484)

Botticelli a nyolcvanas években már elismert művészként műhelyt is fenntartott. Alábbi festménye nagy népszerűségnek örvendett, több másolat is készült belőle, maga a festmény is a műhelye segítségével készült.

Sandro Botticelli, Madonna és a gyermek hat angyallal és az ifjú Keresztelő Szt. Jánossal - részlet (1485)Sandro Botticelli, Madonna és a gyermek hat angyallal és az ifjú Keresztelő Szt. Jánossal (1485)

Botticelli remek rajztudással is rendelkezett, ennek egyik kiváló példája a bőség allegóriája. Az alak jobb kezében ott a bőségszaru, balján puttók követik gyümölccsel a kezükben. A rajz külön szépsége, hogy a ruha elrejti és egyben fel is fedi a nőalak testének vonalait. A ruha egyébiránt ugyanolyan, mint amit a Tavasz képen a gráciák viselnek.

Sandro Botticelli, A bőség allegóriája - részlet (1485) Sandro Botticelli, A bőség allegóriája (1485)

A Gránátalmás Madonna kompozíciója ismerős lehet a korábbi hasonló képekhez, ahol angyalokkal körülvéve látható Mária a gyermek Jézussal. A szimmetrikus elrendezés ugyan nyugalmat áraszt, de az alakok arckifejezése inkább gondterhelt, melankólikus. Magyarázatot adhat erre, hogy a gránátalma a Passióra utal, Krisztus szenvedéseire.

Sandro Botticelli, Gránátalmás Madonna - részlet (1487)

Sandro Botticelli, Gránátalmás Madonna (1487)

Utolsónak álljon itt az Apellész megrágalmazása című kép, amelynek alapja a Lukiánosz által a rágalmazásról szóló értekezésében szerepel. A történet szerint Apellészt egy riválisa megvádolta, hogy forradalmat szít a városban, ezért Ptolemaiosz elfogatta, és ki akarta végeztetni. Egy barát azonban felfedte az igazságot és a festő megmenekült. Mindenesetre Apellész a megrágalmazása feletti érzéseit festménybe öntötte. Sajnos az ókori festmény nem maradt fenn, csak Lukiánosz leírása. A Botticelli festményén látható jelenet több alakja egy-egy érzés megtestesülése. A trónon ülő Midas mellett két nőalak a tudatlanság és a gyanú áll, előttük kék köpenyben érkezik a rágalom, egyik kezében a düh fáklyájával másikban a kezét imára kulcsoló megvádolt áldozatot húzva. A mellette lévő két nőalak a csalás és az összeesküvés, a Midasra mutató férfi az irigység. A kép bal oldalán feketébe öltözve a megbánás félve emeli tekintetét a felfelé mutató ruhátlan nőalakra, aki a meztelen igazságot jelképezi, testtartása hasonló Vénuszéra a Vénusz születésén.

Sandro Botticelli, Apellész megrágalmazása (1495)részlet: rágalom és kísérői: csalás, összeesküvés, valamint irigységrészlet: megbánás és igazság