A studiolo alapvetően a 15. században jelent meg, amikor az itáliai humanizmus kibontakozásával megjelent az igény egy olyan helyiségre a házban, palotában, amit a ház ura kizárólagosan használ, elsősorban azzal a céllal, hogy elvonulhasson, és magát az elmélkedésnek (contemplatio) és a tudományok művelésének szentelje. A studiolóban régiségek, könyvek, természeti különlegességek (korallok, féldrágakövek), műtárgyak (pl. festmények, szobrok, hangszerek) kaptak helyet, tükrözve gazdájának egyéniségét és műveltségét.
Liebenwein szerint a helyiség archetípusát Petrarca studiolója képezte, ezt fejlesztették aztán tovább a reneszánsz Itáliában. Ennek egyik ragyogó példája Federico da Montefeltro (1422-1482), urbinói hercege részére Francesco di Giorgio Martini (1439–1502) által épített gubbioi studiolo.
Federico da Montefeltro és Battista Sforza Piero della Francesca festményén
A szoba teljes egészében intarziával borított, melyet a firenzei da Maiano testvérek készítettek, ezernyi apró részletben tökéletes trompe l’oeil hatást keltve, felhasználva a lineáris perspektíva ábrázolásbeli előnyeit is.
Megtalálhatjuk itt az utalásokat a hét szabad művészetre, ezen belül is kiemelkedően a herceg által nagyra tartott matematikára, ami egyben a szintén nagyra tartott építészet elengedhetetlen alapja is. Ennek jelzésére találunk kvadránst, derékszöget, körzőt az ábrázolt tárgyak között.
A csillagászatot egy armilláris gömb szimbolizálja (lent), amit a 15. században az alapvető csillagászati ismeretek szemléltetésére használtak, akkor még a ptolemaoiszi világkép alapján.
Több hangszer képe is megtalálható, ezek a herceg zene iránti rajongását hivatottak bemutatni.
Ezeken túlmenően is még számtalan utalás található az intarziákon, végeredményben azt a célt szolgálva, hogy a herceget a tudományok iránt érdeklődő reneszánsz uralkodónak mutassa. Karsay Orsolya szerint ennek indoka, hogy a kultúra támogatása a reneszánszban már nem pusztán az uralkodói reprezentációt szolgálta, mint korábban, hanem a legitimáció elvévé, eszközévé vagy tényezőjévé vált.
A studiolo mint külön a tudományok céljára szolgáló helyiség elterjedésével, ugyan többnyire szerényebb keretben, de számtalan tudós menedéke volt a világ zaja elől a dolgozószoba. Machiavelli egy barátjának írt levelében így írja le, neki mit jelentett a studiolo:
„Mikor eljön az este, hazatérek és visszavonulok a dolgozószobámba. A küszöbön megszabadulok a sáros és izzadt ruhámtól és felöltöm az udvari taláromat. Ebben a komoly öltözetben lépek be a régiek ősi udvaraiba, ahol ők üdvözölnek engem…Azután, bátorságomat összegyűjtve, beszélek hozzájuk, megkérdezem őket tetteik felől, ők pedig emberségesek és válaszolnak nekem. Négy órára elfelejthetem a világot, nem emlékszem a bosszúságokra, nem félek a szegénységtől, nem rettent már a halál: átlépek az ő világukba.”
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Studiolo
http://en.wikipedia.org/wiki/Cabinet_(room)
http://www.corvina.oszk.hu/studies/karsay2002-1_hun.htm
http://italianrenaissanceresources.com/units/unit-4/essays/a-room-of-ones-own-the-studiolo/
http://www.apartmenttherapy.com/renaissance-man-the-gubbio-stu-106901
http://www.nytimes.com/1996/05/19/arts/art-view-secret-retreat-for-the-ultimate-renaissance-man.html
http://www.metmuseum.org/content/interactives/studiolo/STUDIOLO_HMPG.html
http://www.uffizi.org/img/artworks/piero-francesca-urbino.jpg
W. Liebenwein, Studiolo. Die Entstehung eines Raumtyps und seine Entwicklung bis um 1600. Berlin 1977.