Tatjána Csernavina éppen van Eyck Angyali üdvözletéhez tartott, hogy eltávolítsa a falról. Az utasítás szerint a képet azonnali hatállyal egy magas rangú kormányhivatalnokhoz kellett szállítani . A kép egyike volt annak a huszonegy műnek, amit Andrew Mellon az Ermitázsból az 1930-as évek elején megvásárolt. Ezek az alkotások képezték az alapját a washingtoni National Gallery of Art gyűjteményének.
Luigi Premazzi, Az új Ermitázs belülről (1858)
Nem ez volt az első értelmetlen feladata az Ermitázs kurátorának. Amikor 1928-ban azt a feladatot kapták, hogy a gyűjteményt a "szociológiai formációk elve" alapján kell újrarendezni, senki nem tudta pontosan, hogy mire gondoltak a félművelt pártkatonák, de az ellenállás óriási veszélyt rejtett magában, így kelletlenül, de nekiálltak darabjaira szedni az évszázados kollekciót.
A Szovjetunióban a 1920-as évek elején kezdődött egy nagyívű modernizálás. A nagyszabású iparosítás korábban nem látott méretű importtal járt együtt, aminek egyik haszonélvezője az amerikai gépgyártás volt. A dolog érdekessége, hogy az 1929-es világválság után az amerikai iparnak legalább annyira szüksége volt a szovjetekre, mint fordítva. A szovjet gazdaságnak hatalmas igénye lett volna a valutára a vásárlásokhoz, ezt sokáig hitelből fedezték, de hamarosan rájöttek, hogy ez sem lesz elég, ekkor merült fel komolyan, hogy műtárgyeladásokkal jutnának értékes külföldi fizetőeszközhöz.
A végleges döntést a Politbüro hozta meg 1928 őszén, de a végrehajtásért az elsődleges felelősség Anasztáz Mikojant terhelte. Az 1926-tól a külkereskedelmi népbiztos pozícióját betöltő Mikojan már 1927 őszén tapogatózott, hogy van-e lehetőség esetleg Párizsban eladásokra, de a franciák attól tartottak, hogy az államosítások miatt sokan perrel próbálnák meg visszaszerezni a szovjetek által gyakorlatilag ellopott vagyontárgyaikat.
Ezután Berlinben és Bécsben próbálkoztak nyilvános aukciókkal, de a felkínált műtárgyak nem keltettek nagy érdeklődést és kiábrándító összegekért találtak csak gazdára. Ráadásul a franciák félelme be is igazolódott, perek indultak a műtárgyak iránt, de az egykori tulajdonosoknak csalódniuk kellett, a lipcsei fellebbviteli fórumon elutasították a Berlinben még jogosnak ítélt igényeket.
Mikojan ezt követően döntött úgy, hogy egyedi eladásokat szervez, az amerikaiak felé pedig azért fordult érdeklődése, mert az amerikai műtárgypiac évtizedek óta virágzó felvevőpiaca volt az európai művészeti alkotásoknak, legyen szó szinte bármelyik korról. Mikojan azokhoz az amerikaiakhoz fordult, akiket ismert, köztük Dr. Armand Hammerhez, akit még 1923-ban ismert meg, mikor az Novorosszijszkba megérkezett az első szállítmány Ford márkájú traktorokkal.
Az első próbálkozás sikertelen volt. Hammer, aki az alku szerint 10%-os sikerdíjért dolgozott volna, felhívta New York vezető műkereskedőjét, aki létrehozott egy szindikátust, hogy kellő mennyiségű tőke álljon rendelkezésre a vásárláshoz, és megküldött egy negyven tételből álló listát az Antikvariatnak, a műtárgyeladásért felelős szovjet szervnek, azzal, hogy öt millió amerikai dollárt fizetnének a képekért. A hivatal feje, Schapiro felháborodott az összegen, és azt üzente, hogy ha üzletelni akarnak, akkor komoly ajánlatot tegyenek, és ne nézzék őket gyereknek.
Mikojan a fiaskó után Calouste Gulbenkianhoz, az örmény származású honfitársához fordult. Az akkor brit állampolgár az Iraq Petrol Companyt vezette, és egyesek szerint abban is nagy szerepe volt, hogy a szovjet olaj elért a nyugati piacokra. Gulbenkian szenvedélyes gyűjtő volt, az első üzletre hamar sor került, amit további számos műtárgy értékesítése követett 1929-ben és 1930-ban. Bár a gyűjtési szenvedély magával ragadta Gulbenkiant, ő maga írta 1930 júliusában Georgij Pjatakovnak, a szovjetek párizsi kereskedelmi képviselőjének, hogy nem szabadott volna elvesztegetnie a szovjet államnak ezeket a kincseket.
Andrew Mellon, 1921
Ekkor lépett a színre Andrew Mellon. A vagyonos pennsylvániai családból származó üzletember három elnök alatt szolgált pénzügyminiszterként, emellett jelentős időt szentelt a műgyűjtésre is. A két pozíció néha az összeférhetetlenség kérdését is felvetette. A szovjet dömpingáruk miatt többen is követelték tőle, hogy tiltsa meg ezek importját, amire sor került ugyan, de általában azt követően, hogy a nagyobb tárgyalásokat a műtárgyak kapcsán nyélbe ütötték. Az első képeket 1930 áprilisában vette, májusban embargót hirdetett az orosz gyufára, 1931 januárja és áprilisa között került sor az újabb nagy műtárgybeszerzésre, ami alatt februárban a szovjetek javára döntött egy dömping-ügyben, majd április végén újabb embargót vezettek be számos árura.
A beszerzés nagyságát mutatja, hogy Mellon vásárlása az 1930-as szovjet-amerikai kereskedelem 7%-át tette ki. A képekért összesen 6 654 000 amerikai dollárt fizettek, amiből Raffaello Alba Madonnája több, mint 1 millió dollárba került, a képért kifizetett 1 166 400 dollár az addigi legnagyobb összeg volt, amit egyetlen képért fizettek.
És akkor jöjjenek végre a főszereplők, a festmények!
Anthony van Dyck, Susanna Fourment a lányával (1621)Anthony van Dyck, Lord Philip Wharton portréja (1632) Jan van Eyck, Angyali üdvözlet (1434-36)Anthony van Dyck, Isabella Brant portréja (1621)Adriaen Hannemman, Henry - Gloucester grófjának portéja (1653) Paolo Veronese, Mózes megtalálása (1570-75)Rembrandt van Rijn, Potifár felesége megvádolja Józsefet (1655)Frans Hals, Fiatal férfi portréja (1646-48)Rembrandt van Rijn, Hölgy szegfűvel (1656)Rembrandt van Rijn, Lengyel nemes (1646)Raffaello Sanzio, Szent györgy és a sárkány (1506)Diego Velázquez, X. Ince pápa portréja (1656)Sandro Botticelli, Háromkirályok (1482)Frans Hals, A haarlemi polgárőrség egy tagjának portréja (1636-38)Rembrandt van Rijn, Lány seprűvel (1651)Jean Siméon Chardin, Kártyavár (1737)Rembrandt van Rijn, Férfi keleti ruhában (1635)Anthony van Dyck, Flamand hölgy portréjaPietro Perugino, Galitzin triptichon (1482-85)Raffaello Sanzio, Alba Madonna (1510)Tiziano Vecellio, Vénusz tükörrel
A Csodakamra már elérhető Facebookon és Tumblren is, minden nap újabb érdekességgel.
Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Soviet_sale_of_Hermitage_paintings
http://blogs.getty.edu/iris/treasures-from-the-vault-knoedler-mellon-and-an-unlikely-sale/
https://www.nga.gov/collection/gallery/ggfound/ggfound-984.html
http://articles.latimes.com/1986-07-13/entertainment/ca-20547_1_collection-of-russian-art/3
http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/1377527/How-the-Bolsheviks-sold-Russias-treasures.html
https://www.wilsoncenter.org/sites/default/files/op30_dumping_oils_art_sales_williams_1977.pdf
Képek
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.55.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.57.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/highlights/highlight46.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.54.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.58.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.45.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.78.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.82.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.86.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.85.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.28.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.87.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.24.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.75.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.97.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.81.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.572.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.573.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.31.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.26.html
http://www.nga.gov/content/ngaweb/Collection/art-object-page.41.html