Lassan három éve, hogy a Csodakamra blog elindult. Nem volt kérdés akkor sem, amikor belefogtam a blogolásba, hogy mekkora az a kultúramennyiség, ami témául szolgálhat, és hogy milyen kevés lesz az, amire egyáltalán sor kerül majd.

Szinte észrevétlenül alakultak a bejegyzések egyfajta összegezni kívánó írássá, inkább tekintve madártávlatból a témára, mint nagyítóval vizsgálva azt. Sokszor kellett lemondani érdekes történetdarabkákról azért, hogy a bejegyzés érthetősége ne szenvedjen csorbát.

Az elmúlt időszakban ritkultak a bejegyzések, aminek elsősorban időhiány volt az oka. Pedig "sztori" az közben is bőven akadt az utamba, amit el kellene helyezni a Csodakamrába, de ez sajnos - egyelőre - elmaradt.

A bejegyzés címéül szolgáló aforizma Hippokratészon keresztül Senecától származik. Senecának Az élet rövidségéről (De brevitate vitae) című írása pont a fenti helyzetre tartalmaz megszívlelendő intést.

"A halandók nagyobbik része, Paulinusom, panaszkodik a természet fukarsága miatt, mivel csekély időtartamra születünk,és mert a nekünk adott időnek ezek a szakaszai is annyira gyorsan, annyira rohanva telnek el, hogy – néhány nagyon kevés kivételtől eltekintve – a többieket még az életre való készülődésük közben elhagyja életük. Ezen a – közhit szerinti– bajon nemcsak az átlagember és az együgyű tömeg sóhajtozik, hanem kiváltotta ez az érzés a híres emberek panaszait is. Ebből fakadt a legnagyobb orvosnak ama feljajdulása: "Az élet rövid, a tudomány hosszú [...]

Csakhogy nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle. Az élet elég hosszú, sőt bőségesen elegendőnek kaptuk a legjelentősebb dolgok véghezvitelére, ha az egészét jól osztjuk be; ha azonban dőzsölő és nemtörődöm magatartásunk következtében szétfolyik, ha semmi hasznos dologra nem fordítjuk, az utolsó kényszerhelyzet hatására csak a végén vesszük észre, hogy eltelt, amiről nem is fogtuk fel, hogy telik. Így van: nem rövidnek kapjuk az életet, hanem azzá tesszük; nem szűkében vagyunk, hanem tékozoljuk."

Miután ezekkel a szavakkal, nehéz, de inkább lehetetlen vitatkozni, úgy döntöttem, hogy elég az idő elvesztegetéséből, viszont éppen itt az ideje, hogy a Csodakamrába minden olyan bekerüljön, ami nekem fontos.

Átalakul ezért valamennyire a Csodakamra, hogy szerencsés véletlenek folytán az utamba akadó érdekességek ne csússzanak ki a kezem közül, hanem egy helyre összegyűjtsem azokat, így a jövőben inkább rövidebb bejegyzések lesznek, hogy minél több információt tudjak összegyűjteni.

Az emberiség történelmében sosem volt még ilyen közel ennyi információ ilyen olcsón elérhető. Sőt ma már talán az is baj, hogy túl sok az információ, amiből néha igencsak nehéz az értékeset megtalálni. A célom az, hogy egyfajta kulturális aranyásóként átszűrjem az információhegyeket és a Csodakamrába rendezzem az információk aranymorzsáit.