2015. augusztus 15. írta: PekZo

Festőszelfik

Manapság divatos lépten-nyomon a világ tudtára adni valamilyen önarcképet magunkról. Évszázadokkal ezelőtt csak a szobrászoknak és a festőknek-rajzolóknak adatott meg az a lehetőség, hogy az alkotó megjelenítse magát saját alkotásán. Habár már az egyiptomi művészetben is tudunk ilyen portréról a szobrászatban, alapvetően a reneszánsz idején alakult fokozatosan ki a művészi öntudat olyan szintje, ami újra elhozta a festészetben is az önmegjelenítés igényét.

Mind közül talán a leghíresebb Leonardo rajza a XVI. század elejéről, melynek állapota sajnos folyamatosan romlik, de még így is sugárzik a vonalakból a művész zsenije. Az sajnos nem állítható teljes bizonyossággal, hogy önarcképról van szó, ha igen, akkor hatvan éves korában ábrázolja a polihisztort.

Leonardo da Vinci (1512)

Már a XIV. századból is ismer a művészettörténet lehetséges önarcképeket. Ugyan szokásban volt korábban is már a megrendelőket a képre festeni (ekkor még a főalakoknál kisebb méretben), de a festőket inkább kézművesként kezelték, mintsem "sztárként", nem is feltétlenül vették volna jó néven, hogy egy-egy szent jelenetre a festő is felkerüljön az megrendelő-adományozó mellé. Az egyik ilyen lehetséges korai önarckép Giottonak a Peruzzi kápolnabeli egyik ornamentikájában lévő arc, de efelől nem biztos a tudomány

Giotto di Bondone, Peruzzi kápolna (1320)

Az első ismert és névvel ellátott önarckép Aquila Jánosé, aki a XIV. században a Magyar Királyság dél-nyugati részében tevékenykedett, és két helyen is megengedték a megbízói, hogy önarcképe is szerepeljen a képen: Velemérben (1377-78) és Mártonhelyen (1392 - ma Szlovéniában található). A festő melletti latin feliratban olvasható a festő neve: "Omnes s(anct)i. orate. p(rom)e Johanne Aquile pictore" - Minden szentek, imádkozzatok értem, Aquila Jánosért, a festőért.

Aquila János, Mártonhelyi templomban látható önarckép (1392)

A XV. század első felében számos változás mellett egyre gyakoribbá váltak az önarcképek, általában mellékszereplőként többszereplős jelenetekben, mint például Masaccionak a Brancacci kápolnában látható képén. A képen jobb szélen, vörös köpenyben láthatjuk a festőt, tőle balra Masolino (akivel a kápolnán dolgozott), tőle jobbra pedig Leon Battista Alberti és Filippo Brunelleschi látható.

1280px-masaccio_raising_of_the_son_of_teophilus_and_st_peter_enthroned_detail3.jpg Masaccio, Szent Péter a trónon (1425)részlet a fenti képről (balról: Masolino, Masaccio, Alberti, Brunelleschi)

Az első külön táblás önarckép (ugyan nem teljes bizonyossággal önarckép ez sem) Jan van Eyck Férfi vörös turbánnal című képe. Az egyszerű sötét háttér előtt megjelenített arcot csodálatos kidolgozottságú kendő koronázza a fejtetőn, tanúbizonyságot adva a németalföldi festészet részletek iránti érzékenységéről.

Jan van Eyck, Férfi vörös turbánnal (1433)

Az első különálló és alá is írt önarckép Jean Fouquet, francia festő nevéhez fűzödik. Az Itáliát is megjárt festő által készített zománcfestéses réz táblácska egyben a kisalakos portré műfajának megteremtője is.

Jean Fouquet, Önarckép (1433)

Az itáliai területeken a fő irány továbbra is a mellékszereplőként való megjelenés volt. Népszerű témák ábrázolása során számos alkotó "csempészte magát is a képre. Benozzo Gozzoli például a Háromkirályok utazása című alkotásán a Medici család számos tagja mellett a kíséret részeként magát is szerepelteti a képen, a fején lévő sapkán nevét is megjelenítve (opus Benotii - Benozzo műve).

Benozzo Gozzoli, A háromkirályok utazása (1459-60) cappella_dei_magi_primo_autoritratto_di_benozzo_gozzoli.jpg részlet a fenti képről Benozzo Gozzoli önarcképével

Vannak egészen érdekes megoldások is. A velencei Bellini festőcsalád (az apa Jacopo, valamint a gyerekek: Gentile és Giovanni) és a közéjük beházasodott Andrea Mantegna (Nicolosiának, Jacopo lányának a férje) két azonos témájú képen is szerepelnek, az egyiket Giovanni Bellini, a másikat Mantegna festette. Mantegna képén, középen hátul Jacopo, a család feje, a két szélen pedig az ifjú pár - Nicolosia és Andrea látható. Bellini képén látható továbbá a két szélen, kiegészülve Mantegnához képest, maga Giovanni és édesanyja, Anna is. Mantegna képén ezen túlmenően megfigyelhetjük, hogy a kis Jézus egy párnán áll, a kép széléből mintegy kilógva (Bellini képén nem ennyire erőteljes az ábrázolás). A hatás felemelő: a kép tere így szinte áthatol néző terébe. Bellini festményén a hatás nem ilyen erős.

Andrea Mantegna, Bemutatás a templomban (1460) giovanni_bellini_presentation_at_the_temple_wga01642.jpg Giovanni Bellini, Bemutatás a templomban (1460-64)

Mantegna máskor is megörökítette arcát. A mantovai hercegi palotában található Camera degli Sposi egyik oszlopának díszítése a feltételezett Giotto önarcképhez hasonlóan rejti el magát a szobában.

Andrea Mantegna, önarckép groteszkként (1465-74)

Sandro Botticelli Gozzolihoz hasonlóan a háromkirályok imádásának témáját használta fel, hogy a kép szélén megörökítse vonásait. A kép jobb oldalán legszélen felénk néző alak ugyanis feltételezhetően őt ábrázolja. A képen egyébként ismét a Medici család több tagja is szerepel, akárcsak Gozzolinál, csak most tizenötévvel idősebben (de errről majd máskor).

Sandro Botticelli, Három királyok imádása (1475) botticelli_adoration_of_the_magi_zanobi_altar_uffizi.jpg részlet a képről

Korábban már említettük a Brancacci kápolnát, amin Masaccio és Masolino mellett Filippino Lippi, fra Filippo Lippi fia is dolgozott. Az ifjabbik Lippi befejezte a kápolna korábban Masaccio halála miatt abbamaradt díszítését, magát a Péternek Simon mágussal folytatott vitáját ábrázoló freskóra megfestve (jobb szélen).

Filippino Lippi, Simon mágus és Péter apostol vitája (1481-82)részlet a képről

Luca Signorelli, az umbriai festőiskola egyik jeles képviselője a Fra Angelico által megkezdett orvietoi székesegyházban emléket állított Fra Angeliconak és egyben magának is. Az Antikrisztus prédikációja című freskón szerepelnek egymás mellett a kép bal alsó sarkában.

Luca Signorelli, Az Antikrisztus prédikációja (1499-1502)részlet a képről - balra Signorelli, jobbra Fra Angelico

Az előző képhez képest elég furcsa szerepben is feltűnik a festő, a Michelangelo számára is ihlető forrásként ható Utoló ítéletben démonként jeleníti meg magát. A magával ragadó tömegjelenet a pokolra kerülő elátkozottakat mutatja be a démonok ölelésében, melyek közül egy, a feje közepén szarvat viselő ördög Signorelli önarcképe.

Luca Signorelli, Utolsó ítélet - az elátkozottak (1499-1502)részlet a fenti képről - bal alsó sarokban Signorelli önarcképével

A XVI. századra terjed el igazán az önálló képként, rajzként megvalósított önarckép, mely részben a portréműfaj eltrjedésével magyarázható, másrészt a festők társadalmi státusának megváltozását bizonyítja.

Raffaello ugyan túlságosan is korán eltávozott, de így is több különböző életkorból származó önarcképet ismerünk: az elsőt körülbelül tizenhét éves korából, az utolsót harminchat éves korából, egy évvel halála előttről.

Raffaello Sanzio, önarckép (1499 körül)Raffaello Sanzio, önarckép (1504-06 körül)Raffaello Sanzio, önarckép egy baráttal - jobbra Raffaello (1519 körül)

Az egyik legnagyobb német művész, Albrecht Dürer széles körű munkássága az önarcképnek is helyet biztosított számtalan más témája mellett. Első ilyen tárgyú rajzát még tizenhárom éves korában készítette, már akkor is hatalmas tehetségről téve tanúbizonyságot téve.

Albrecht Dürer, önarckép (1484)

Dürer több alkalommal is ellátogatott Itáliába, ahol szeretettel fogadták, ahogy egy barátjának írta: "itt úriembernek vagyok, otthon csak egy parazitának tartanak". Talán a német közönség ilyen irányú hozzáállása is oka lehet azoknak a portrénak, amit 22 és 28 éves kora között festett, előkelőnek és nemesnek ábrázolva magát, szépen kimódolt ruhákban.

Albrecht Dürer, önarckép (1493)Albrecht Dürer, önarckép (1498)

Az 1500-ból származó képen egyenesen Jézusként jeleníti meg magát, hiszen Jézus Isten fia volt, az embert pedig Isten a saját képmására teremtette: nem istenkáromlás ez, hanem éppen a mélységes hit megvallása Dürer részéről, aki tehetségét Iten áldott adományának tekintette. Még a korábbi képeken láthatóan szőkésvöröses haját is kicsit barnította, hogy jobban hasonlítson a Megváltóra.

Albrecht Dürer, önarckép (1500)

A velencei Giorgione önarcképe egyrészt kihasználja az egyszerű, sötét háttér előnyeit, hogy az arcra koncentrálhasson a néző (mint van Eycknél), de alkalmazza Leonardo sfumato technikáját is (az éles színhatárok lágyítása, elmosása), így alkotva valóban egyedi portrét.

Giorgione, önarckép (1510)

Az ifjú Parmigianino hatalmas reményekkel érkezett Rómába 1521-ben, és hogy a közönséget is meggyőzze mesterségbeli tudásáról, egy borbélynál látott konvex tükörben látható önarcképet festett meg. A tükör eltorzítja a vonásokat, a közeli részleteket, mint a kéz és az újjak, elnyújtja, a távolabbi arcát pedig kisebbnek mutatja, a szoba derékszögeit meghajlítja.

Parmigianino, önarckép (1524 körül)

A sajátos önarckép talán egyik legkülönösebb változata Michelangelónak a Sixtus-kápolnában található Utolsó ítéletén található ábrázolás. Szent Bertalan, a hitéért mártírhalált halt apostol képében láthatjuk a művészt, a dicsfényben megjelenő Jézus alatt jobbra. Illetve, mivel a legenda szerint Bertalant megnyúzták, egészen pontosan a szent által bal kezében tartott bőrre festette meg önarcképét a festő.

Michelangelo Buonarroti, Az utolsó ítélet (1534-41)részlet a fenti képről

A velencei hagyományokat folytatta Tintoretto is, ha összehasonlítjuk Giorgione fenti portréjával, akkor sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Sötét háttér, széles ecsetvonásokkal, inkább a fényt megfestve ábrázolja magát a 29 éves festő. Míg ez a kép háromnegyedes profilból mutatja őt, a negyven évvel későbbi képen ugyan teljesen szemből látjuk az agg, hetvenéves festőt, de a szemében lévő tűz még mindig tettrekészséget sugároz.

Jacopo Tintoretto, önarckép (1547)Jacopo Tintoretto, önarckép (1588)

A XVI. században megjelentek az első elismert női festők is. A németalföldi Catharina van Hemessen önarcképe ráadásul az első, ahol egy festő az állványával mutatja meg magát. Nem sokkal később az itáliai Sofonisba Anguissola is hasonló beállításban festette meg magát.

Catharina van Hemessen, önarckép (1548) self-portrait_at_the_easel_painting_a_devotional_panel_by_sofonisba_anguissola-web.jpg Sofonisba Anguissola, önarckép (1556)

Ha portréfesztészetről beszélünk, akkor nem lehet Tiziano Vecellio nélkül valódi képet adni a témáról. A XVI. századi Velence festőfejedelme sajátos érzékkel ragadta meg alanyainak személyiségét is a képeken.

Időskori portréja ennek egyik kiváló példája, akárcsak az őt szintén idős korban, illetve fiát (Orazio) és ifjú unokaöccsét (Marco) is ábrázoló "A Prudencia allegóriája" című képe, melyen a három életkor a múlt, jelen és jövő jelképe, a felirat üzenete így szól: EX PRAETERITO/PRAESENS PRUDENTER AGIT/NE FUTURA ACTIONẼ DETURPET - A múlt alapján bölcsen cselekedj a jelenben, hogy a jövőt ne tedd tönkre.

Tiziano Vecellio, önarckép (1565-70)Tiziano Vecellio, A prudencia allegóriája (1565-70)

Utolsónak a XVI. századból egy olyan kivételes képzelőerejű festő rajza álljon itt, aki előbb II. Miksa, majd II. Rudolf német-római császár udvari festője volt. A milánói származású Giuseppe Arcimboldo neve az "alkatrészekből" összerakott arcokról sokaknak ismerős lehet. Saját önarcképét is megrajzolta ilyen stílusban mint papírember, az arcot kisebb-nagyobb papírdarabokból építve fel.

Giuseppe Arcimboldo, papírember önarckép (1587)

Ezek tehát az önarckép történetének lapjai a reneszánsz korából, ami biztos alapot adott a következő évszázadok művészeinek is, ha önmaguk megjelenítésén fáradoztak..

Források:

http://www.visual-arts-cork.com/genres/self-portraits.htm

http://hyperallergic.com/76218/before-the-selfie-the-self-portrait/

http://www.theguardian.com/artanddesign/jonathanjonesblog/2014/sep/04/the-top-10-self-portraits-in-art-lucian-freud-sherman-rembrandt

http://painting.about.com/cs/figurepainting/a/selfportraits.htm

http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/art/news/michelangelo-by-michelangelo-selfportrait-discovered-hidden-in-his-final-painting-1727988.html

http://www.artble.com/artists/parmigianino/paintings/self-portrait_in_a_convex_mirror

http://www.openculture.com/2013/07/the_genius_of_albrecht_durer_revealed_in_four_self-portraits.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Catharina_van_Hemessen

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1963406/

http://www.louvre.fr/en/oeuvre-notices/self-portrait

https://en.wikipedia.org/wiki/Self-portrait