2016. november 06. írta: PekZo

Az első felhőkarcoló

Az első, mai értelemben vett égbenyuló felhőkarcolók a XIX. század második felében jelentek meg. A vágy azonban arra hogy minél magasabb épületet emeljenek már jóval korábban megjelent, a piramisok Egyiptomban vagy a zikkuratok Mezopotámiában az első próbálkozásai az emberiségnek, hogy minél közelebb kerüljön az éghez. Az egyik próbálkozást a Biblia a gőg és a felfuvalkodottság jelképeként mutatja be, ez a Bábel tornya.

Pieter Bruegel id., Bábel tornya (1563)

Mikor a zsidó nép Jeruzsálem eleste után i.e. 586-ban fogságba került Babilonban, valószínűleg már állt az Étemenanki zikkurat (Marduk isten toronytemploma), de a korábbi rombolás miatt vagy csak a romjait (Szín-ahhé-eríba az i.e. 7. században elfoglalta és lerombolta Babilont) vagy a félkész állapotát látták (Nabú-apal-uszur és II. Nabú-kudurri-uszur éppítette újjá a várost).

Hansjörg Schmid rekonstrukciója az Étemenanki zikkuratról (1995)

Valószínűleg innen ered a Teremtés könyvének Bábel tornyáról szóló története (Ter. 11:1-9):

¹Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. ²Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. ³Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. ⁴Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” ⁵Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. ⁶Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. ⁷Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” ⁸Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. ⁹Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.

A XVI. században a reformáció szívesen használta a történetet példázatként mint az emberiségnek az Úrral szembeni gőgjének, a földi dolgok mulandóságának jelképét. Emellett jelképe lett a torony annak a szembenállásnak is, ami az egynyelvű katolikus egyházat szambeállította a nemzeti nyelveket alkalmazó protestánsokkal.

Az egyik leghíresebb ábrázolás a ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban található, a németalföldi Pieter Bruegel id. által 1563-ban készített festmény. A torony ábrázolása a római Colosseumra hasonlít. Róma, a cézárok által öröknek szánt város hajdani fénye már jócskán megkopott, a Colosseum romokban állt, kőfejtőnek használták a XVI. században, az 50-es években Bruegel is járt Rómában, saját szemével látta, mi maradt a római birodalom hajdanvolt fényéből.

A kép előterében Nimród látható kíséretével, amint az építkezés előrehaladását szemrevételezi. A Bibliában nem szerepel Nimród, ugyanakkor a zsidó hagyományban őt tartják a torony éppíttetőjének, Josephus Flaviusnál, a Talmudban és több midrásban is így találjuk meg a történetet. A király előtt a kőfaragók térdepelnek, mellette néhányan dolgoznak.

Ha aprólékosan végigpásztázzuk a képet, gyakorlatilag az egész építési folyamatot végig követhetjük a be nem fejezett torony tetejétől indulva le egészen az aljáig. A képrészleteken számos történet bontakozik ki, láthatjuk, hogy az építők akár családjukkal együtt az épülő toronyban laknak, asszonyok beszélgetnek, kiterített ruhák száradnak. Láthatjuk az állványokat, darukat, csigákat, amikkel a kőtömböket, lapokat, téglát mozgatják. A kép jobb oldalán találunk egy kikötőt, ahova a nyersanyag érkezik, a torony mindkét oldalán és mögötte pedig hatalmas város terül el.

Induljunk hát, fedezzük fel a toronyépítés rejtelmeit!