2015. december 24. írta: PekZo

Gyermek született

Jézus születése az egyik legfontosabb keresztény ünnep, ilyenként számtalan művészt ihletett meg az évszázadok során. Az Újtestamentumban Lukács és Máté evangéliuma emlékezik meg Jézus születéséről.

Lukács evangéliuma tartalmazza a hosszabb terjedelmű beszámolót a 2. fejezetben, itt kerül szóba Betlehem, a jászol, feltűnnek a pásztorok is:

Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.« Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:
»Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«
És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.« Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.

Máté evangéliuma szűkszavúbb a születés elbeszélésében, ugyanakkor itt találjuk meg Jézus nemzetségtábláját, így vezetve vissza származását József oldaláról egészen Ábrahámig:

Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakint és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.

Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.« Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, s a nevét Emmánuelnek fogják hívni«. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.

A művészeti ábrázolások ezekhez a forrásokhoz nyúltak vissza, ráadásul számos művészeti ág képviselteti magát, domborművek, festmények, üvegablakok, tányérok, metszetek miriádja született az eltelt évszázadok alatt. Lássuk hát a példákat, mielőtt a festészet remekeire térünk, milyen megoldások születtek még.

ismeretlen alkotó, mozaik a Cappella Palatinában, Palermo (1140-70)

ismeretlen alkotó, Jézus születése, Meuse-völgyből származó zománcozott plakett (1165 körül)

Jacopo Torriti, Jézus születése - Santa Maria Maggiore, mozaik (1296)

A Pisano családban apa és fia is készített e témában domborművet, elsősorban szülővárosukban Pisában tevékenykedtek az apa alkotása a keresztelőkápolnában, a fiúé a katedrálisban kapott helyet. Nicola művén erős antik hatás látható.

Nicola Pisano, Jézus születése - márvány dombormű (1260)

Giovanni Pisano, Jézus születése - márvány dombormű (1302-10)

Jézus születése, Berry hercegének hóráskönyve (1380)

ismeretlen, Jézus születése - festett üveg Burgundiából (1440)

Antoine Le Moiturier köre, Jézus születése - festett és aranyozott mészkő (1450)

A mázas terrakotta műfajának eminens képviselője volt a della Robbia család, Andrea és fia Francesco is tökélyre vitte a művészetét. Az alábbi két alkotás ugyanabból a műhelyből származik.

Andrea della Robbia,Jézus születése (1490-es évek)

Francesco della Robbia, Jézus születése (1490-es évek)

Martin Schongauer, Jézus születése - metszet (XV. sz. második fele)

Albrecht Dürer, Jézus születése - metszet (1502-3)

Albrecht Dürer, Jézus születése - metszet (1504)

ismeretlen, Jézus születése - festett üveg Louvainből (1510-20)

Parmigianino, Jézus születése - metszet (XVI. sz első fele)

Fra Xanto Avelli da Rovigo, Jézus születése - majolika tányér (1538)

A festészet vonatkozásában a XIII. század végén még inkább fent látott mozaikhoz hasonló megformálásban jelent meg a téma, majd a reneszánsz kibontakozásával egyre inkább felszabadult a korlátok alól az ábrázolás, találhatunk minden korból bensőségesebb és nagyszabásúbb ábrázolásokat is, sokszor azon is múlik, hogy hol látható majd az alkotás. Perugino például a nyilvános helyen lévő ábrázolásában, a Collegio del Cambio épületében a falra, a majd kétszer három méteres freskón egyre kisebbedő boltívekkel éri el a kívánt hatást, míg egy másik képén, ami mindössze 34x46 cm, egyszerűbb elemekkel dolgozik, a háttérben a végtelen táj biztosítja a hátteret az ábrázoláshoz.